Gondolatok óév napján
Nem mindenki szereti az esztendő utolsó napját. Ugyanis jelzi az idő múlását: megint eltelt egy év. Igen, öregebbek lettünk, közelebb kerültünk halálunkhoz.
Az évforduló emlékeztet a múltunkra is, melyről Thomas Mann ezt írja: „Mélységes mély a múltnak kútja.” A múlt pedig hordoz fájdalmakat, sebeket, terheket is.
Sokan úgy érzik, hogy a pezsgőzés, mulatás, dudálás, kiabálás a legelviselhetőbb módja az évforduló túlélésének.
Az emberi élethez természetesen tartozik hozzá a jókedv, ezzel nincs is semmi baj. De mindennek rendelt ideje van. „Nevetés közben is fáj a szív” – olvassuk a Szentírásban. Valamit kezdeni kell az elmúlt év, és egyáltalán az élet hiányaival, mulasztásaival, és mondjuk ki: bűneivel is.
Az orvosok, lélekgyógyászok, lelkigondozók egyre többet beszélnek arról, hogy a testi és lelki kérdések, területek összefüggnek és hatnak egymásra. A lelki gondok, terhek megbetegíthetik a testet is. Népünk, társadalmunk jelentős részének gyógyulásra van/lenne szüksége, lelki és testi értelemben is.
Gyermekkoromban különös óév estéket éltem át. Nem kapcsoltuk be a televíziót, hanem egész este játszottunk, beszélgettünk. Éjfélhez közeledve körbeült a család, keresztyén dalokat énekeltünk, olvastunk a Bibliából. Az utolsó percekben leoltottuk a villanyt, csak gyertyák égtek és csendben megvártuk, hogy az óra éjfélt üssön. Miközben beszűrődtek a szobába a szirénahangok, a távoli harangzúgás, csendesen elénekeltük a Fohász című éneket:
Mi hozzád von, ó add meg azt.
Vedd el, mi tőled elszakaszt,
Magamtól vedd el önmagam,
Add, hogy tiéd legyek Uram.
Minden mi jó, csak Tőled jő
Szépség jóság, hűség erő.
Ó, add, hogy én is jó legyek,
Hű engedelmes gyermeked.
Feledhetetlen hangulata volt ennek az éjszakának. Akkor még nem volt önálló hitem, nem ismertem az istenkapcsolat erejét, gazdagságát, de éreztem, hogy fontos, szükséges az életet komolyan venni, hogy számot kell adnunk dolgainkról. Le lehet tenni terheket és érdemes újat kezdeni.
Később, amikor az Örökkévaló megajándékozott egy igazi metamorfózissal, újjászületéssel megízleltem az isteni kegyelem és irgalom értékét. Pilinszky János írta:
„Az a baj veletek, hogy ti azt gondoljátok, az életben problémák vannak, és megoldásokat kell találni. Valójában az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség."
Igen, isteni irgalomra, könyörületre, szeretetre van szüksége minden embernek. Kedves Hallgató, ne élj e nélkül.
Kossuth Rádió, 2012. december 31.